2020 nagy megmérettetése! Mátra Bérc Trail
Visszarepülve 2018 áprilisába kezdődik a dolog. Akkor voltam elvileg a csúcson terepfutásban. Lefutottam két ultra távot (Vérkör, Vércse) jöttek a versenyek sorba, edzettünk rengeteget. Innen már nincs megállás! De a Vércse után jött egy térdsérülés, viszont az addigi nevezéseimet már nem akartam visszamondani (mert én ugyan nem adok fel semmit), a Mecsek trail és a Mátra Bérc Trail névszerint.
Lefutottam őket sérülten, bicegve, irdatlanul ramaty idővel, amiket később meg akartam dönteni (NYILVÁN!). Bár a versenyeket később tudatosabban lőttem be, így jöttek az eredmények is a tudatosabb edzésmunkával sorra döntöttem meg a PB-ket. A Mátra viszont váratott magára, na jó egy Mátra Trail befigyelt.
Visszaugorva a Bércre 18-ban 8 óra 9 perces idővel értem célba, úgy hogy már a felénél ki kellett volna szállnom. 😀 Idén a 7 órát lőttem be és ez a Story erről fog szólni!
A felkészülésem nem kezdtem meg túlságosan időben, kb két hetet csúsztam vele és két héttel hamarabb is volt a verseny mint gondoltam… 
😀
Mondjuk így hogy a vírus miatt áprilisról – októbere áttették igazán figyelhettem volna.
Elkezdtem tempósakat futni, hosszúakat, hosszú tempósakat, szinteseket, hosszú szinteseket és hosszú tempós szinteseket. Ezeket a Hármashatárhegy és a Pilisben tettem legsűrűben. A végefelé próbáltam ugyan azokat futni amiknek fix az útvonala és van viszonyításom. Előnyben részesítettem a Balboa kört, van benne szint, táv és még unalmasnak sem mondható.
Izzítottam a családot hogy buzdítsanak és fuvarozzanak. Nem bíztam a véletlenre, a célnál töltöttem az előző estét így megspórolva egy csomó időt.
Kilogisztikáztam az ellenőrzőpontokat és az így nézett ki:
- Oroszlánvár kb. 10km : 1:20:10
- Kékestető kb. 19km : 2:34:00
- Galyatető kb. 29km : 3:51:32
- Mátrakeresztes kb. 41km : 5:25:24
- Szursokpüspöki 54km (cél) : 7:00:00
7 órakor érkezünk Kőkútpusztára, maszkosan ahogy illik, felkarmolom a rajcsomagot és szomorúan látom Boldi rajtszámát. Sajna ő nem jön. Melegítek egy kicsit, hogy ne fázzak az ideális futóidőben ami olyan 8 fok körül van.
Felveszem a rajtpozíciót, kb. a középső szektorba osztom magam, nem akarok feltartani senkit. Tisztában vagyok felkészültségemmel, ide talán beillek. Nem akarom elfutni, komfortosan de emelt fővel végig kell mennem rajta.
Megszólal a Thunderstruck.
Engem ez annyira felbuzdít, hogy kb. a verseny végéig dúdolgatom.
8-kor várom hogy dörrenjen a puska, de csak egy rajt hagyja el a speaker száját.
Elindultunk… Az idei évem nagy megmérettetése elkezdődött. Most kiderül mennyire tudok koncentrálni, mennyit tudok fejlődni ha akarok, mennyi van bennem ezután a hülye év után.
Tudom, hogy a kékesig kb csak felfelé futunk. Itt kell okosnak lenni! Egyből az elején. Ez egyből nehéz fizikálisan és mentálisan is. Fel vagyok pörögve, mennék mert nem érzem olyan jónak az időt. Kicsit talán el is futom magam, de szerintem ez később az előnyömre válik.
Olyan 1:13:00 alatt érek az első ponthoz, töltök vizet és nyomulok tovább. Nem időztem sokat.
Ezután egyből egy meredek szakasz amire számítottam is, így itt frissítettem ha már úgysem haladok.
A Kékesre szívom a fogam rendesen. Kicsit kezd melegedni az idő, a pulzusom nem tudom tartani, taktikát kell váltanom. Visszábbveszek valamennyire, az emelkedőket nem igazán tudom futni, gyorsgyaloglásra váltok felfelé ezzel is kicsit rendbe tudom szedni magam. Lefelé (amiből nem volt sok a szakaszban) pihenek, ha lehet annak mondani a 160-as bpm-et. 🙂
A szakasz utolsó kilométere egy sziklás szakasz, aránylag jól haladok, le is hagyok pár versenytársat ez kicsit motivál is.
Kékes ellenőrzőre érve veszítettem a szerzett plusz perceimből, de itt aránylag gyorsan ment a frissítés. kb 1 percbe belezsúfoltam az ivást a feltöltést, mindent.
Így olyan 2:26:00-val tudtam tovább indulni.
Ahogy írtam a Kékesig szinte csak felfelé megy az ember. Innen az ország tetejéről nyilván csak lefelé vezethet az út. Eszek és közben 5 perc alatti kilométereket produkálok. EZAZ! 😀
Kb. kettőt mert aztán olyan meredek szakasz jön hogy a kéz és lábtörést itt simán össze lehet szedni. Félelmem legyőzve kapaszkodok lefelé és érek utol pár emberkét. Mikor valaki egy fejemnyi követ lerúg és hatalmas pattanásokkal közelít 3-mal előttem haladó sporttársam felé.
Egy rohadtul hangos – Vigyázz kő – kiáltást dobok amire végre megáll és elhárult a veszély. 😉 Szívesen! 😀
3:46:07 az időm Galyatetőn, lassulok…
Itt a frissítésem is körülményesebbre sikerült, nagyon habzott a kólám, egy utánam érkező beellőzött az iso töltéssel és a kaját sem sikerült gyorsan kiszolgálni. Jó persze ez kb plusz 1 perc, de eléggé felidegesített. Édesanyám mellém somfordál, megfogja a fejem és ad egy nagy puszit. – Ezt Regi küldi – Fel sem fogtam kb. Azóta is röhögök a videón. 😀 Ahogy hagyom el a pontot csomóan jönnek szembe, ez is olyan érzést nyújtott mintha utol értek volna…
Ezután pár ismerős szakasz következett, a Téli Mátra túráról emlékszem egy pár részre. Futhatóbb a terep, szép ösvények, de holtponton vagyok. Megpróbálok enni, inni, de már az iso marja a gyomrom. Habzik is, nem esik jól. Elmerülök a lépteimben, a sok túristában akik szurkolnak pedig azt sem tudják milyen rendezvényen vagyok, bár néha én sem. 😀
Legjobban talán a természetnek sikerül kizökkentenie ebből a lelki pocsojából amibe beleragadtam.
Úgy éreztem ezen a szakaszon jön ki a legjobban az erőnlét és az erőbeosztás. Pár embert megellőzök de kapok én is párat magam elé.
Mátrakeresztes előtt közvetlenül 2x is benézek egy-egy kanyart… Ahh elfogyok, mi lesz így velem? Van még e Muzsla ami rohadt nehéz és nem beszélve arról a 13 kilométerről…
5:11:00
Ezután jött el az a szakasz, ahol minden tudásomat, taktikámat, erőmet a csúcsra kellett járatnom. Mikozben megellőzött két csajszi, mint kiderült a női 2. és 3. próbáltam haladni velük. Erősen húztak felfelé, de ha hagyom magam vontatni akkor kidőlök a Muzslán. Milyen jól tettem! 😀 Véres verejtékkel küzdöttem fel magam ahol Csipi és Böky úr fogadtak. Csipi biztatott egy – Ha összekapod magad még lehetsz női harmadikkal 😀 De szomorúan közöltem vele, hogy most hagytak le, így nemhiszem hogy menni fog. Böky barátom akart velem egy fotót, de én egy – Baszki sietekkel tovább inaltam…- Sorry 😀 Kellene a női 4. hely legalább 😀
49-nél kifordul a bokám… Nem mondom hogy jól esik, majd nemsokkal utána megúszok egy borulást is. Betudom annak, hogy fáradok és még a terep is technikás. Az időm jó, nem parázok. Utólér egy újabb emberke 4 kilivel a vége előtt, udvariasan tovább engedem, nem megyek bele a harcba, megvan a célom, nem kéne lesérülni. Követem egy darabig, de hosszú lábaival könnyebben suhan lefelé, mint én. Túristák biztatnak Szurdokpüspökiben, hogy már nincs sok, mintha nem tudnám! 😀 Annyira számoltam vissza a végét, hogy belül legyek a 7 órán, hogy azt ti nem tudjátok elképzelni. 😀 Fogyott a vizem az iso már sz@ar volt erre azt kell látnom az utolsó 500 méteren full szomjasan, hogy 6 kút van az út mellett, mintha csak direkt provokációnak lennének ott izom kékre festve! 😀
Célegyenes! A befutóm számomra tökéletes! Vannak szurkolóim, az időeredményem parádés, szép az érem és a helyezésem is meglepően jó!
26. hely
6:52:08
Ez volt az egyetlen versenyem az évben, de mondhatni TÖKÉLETESRE sikerült.
Köszönöm a segítőimnek, szurkolóimnak, a szervezőknek és persze önzően hangzik, de magamnak, hogy szántam a felkészülésre elég időt, energiát és gondolatot!
