Egy laza Intersport
,A Mátrai verseny után nevezésem volt még a 12. Intersport és terepfutásra. 31km +1055m szinttel.
Mentorom felhívta a figyelmem hogy nem ez lesz a fő versenyem szal fogjam csak szépen vissza magam és egy hosszú edzésnek fogjam fel. „AHA, JÓ, PERSZE”. Aki versenyez tudja milyen nehéz ez, főleg hogy eddig soha nem sikerült úgy végigmennem ezen a pályán ahogy szerettem volna és persze hogy most éreztem magamban a legnagyobb erőt.
Reggel hárman megindulunk. Szakaszos rajt van nekem 3as zónából kellene indulnom, de beállok az elsőbe. Tudom parasztság, de én odavaló vagyok. Szól is az egyik szervező, mondom elírtam a nevezésnél, jó akkor legaább a 2esbe menjek már.. Nagyduzzogva beállok. Ismerve a pályát, nem akartam beragadni a lépcsőn, ami mint hamar kiderült kimaradt, de így is jobb hogy onnan indultam ahonnan. Nálam gyengébbek is indultak innen.
7:45kor rajt. Totál jó az idő 7-8 fok, semmi szél, nincs eső. GoProval a búrámon megindulok, gondoltam kipróbálom, persze hogy az eget vettem végig, szal videó majd máskor! 😀
Elég jól megyek, élboly… 2 kmnél lehagy egy beragadt emberke, vele váltok pár szót majd elsprintel. Tolom felfelé, az eslő 7 az csak hegymenet, hol gyengébb hol erősebb. Imádom ezt a szakaszt. Próbálom visszafogni magam, de nem megy. Ismerem a pályát, nem fáradok minden klappol. Elengedem. Felérek a csúcsra és a legutolsó idevezető szakaszcsúcsomat döntöm meg majd 5 perccel. Uhh ez erős lesz, de innen lefelé. Mégjobban imádom. A Nagy-kevényről lefelé nyugatra, egy teknikás de jól futható része. Sziklás lehet zergéskedni.
A nyeregben csekkolás, innen egy unalmasabb szakasz jön, de lehet hasítani 4:30asakat futok, ez nekem sok is. Csobánkán átrobogva utólérnek páran, de a Mackóbarlangig vezető dombon nem ellőznek meg, én hozok be egy embert. Vele átkozzuk kicsit azt a sárga részt, de örülünk is hogy felérünk a nyeregre, már 3an. Toljuk egymást, mint kiderült egy külföldi versenytárssal. Nem értettem miért nem válaszol a fárasztó poénjaimra :D.
A nyeregnél egybeolvadunk a rövidtávosokkal… Innen jön a feketeleves. Erős leejtők ahol üldözőimtől meglógok, nagyon jól megyek, végig kiabálok. _ Jövök, utat, BOCSI, jobbról, balról, maradj ott!
Többnyire mindenki sportszerűen elenged. Kivéve aki mind a 2 fülét bedugva zarándokol… (gyerekek, egy ösvényen illik figyelni a többiekre, tudom sokan aszfaltosak, ott el lehet férni, de itt nem, én haladnék és sokan még rajtam kívül, adjuk meg a iszteletet a természetnek és a sporttársaknak is…) Na de majd egy másik posztban panaszkodom… Csak 3 embert sodortam el szerintem, tőlük bocsi, de jövök lefelé mint a cunami.
Az Egri várnál éreztem kezdek elfogyni, nemcsoda hisz alig ittam és egy kocka csokit toltam. iszom egy kis vizet 10 perc és rendbetesz. Már nem sok van szóval visszazökkentem magam a versenybe. Ja közben elhagyott egy hosszútávos, aki eddig kergetett de kettőt sikeresen leráztam.
A tanyánál a dózerúton még tapsot is kaptam, látván 31es(nem, nem a korom) vagyok és jól haladok, ez nagyon sokat jelentett ,szal köszönöm szépen! Majd jött egy ismét kellemetlen szitu számomra. Nyomom a tempóm, leejtő, futható. Pont a kordonhoz érve látom három leányzóval keresztezni fogjuk egymás útját (ők túrázók). Jönnek felfelé nyugisan, én mint állat lefelé. Nyomom a dudát: -Bocsi, Bocsi, BOCSI!
A kedves hölgy, igazi jófej kb. beáll elém és szép hangosan megjegyzi: -Mindenki tud várni… és fanyalog…
Kössz a sportszerűséget anyukám… Én nem tudok várni, versenyzek… Te szerintem jobban ráérsz… Na de majd egy másik posztban panaszkodom… 😀
Nagyon jól hozom az utolsó kilométereket is. Érzem, látom megint sikerült túlteljesítenem magam… 2:53:51
Saját pályacsúcs. 10. hely.
Nem kellett volna… Lehet ez most meg fogja bosszulni magát… De jól esett…
Majd egy másik posztban panaszkodom… 😀
