Küzdelem 20 percért
Mátra Trail 2019 – 27 km / + 1204 m
Felkészülésem nem fő célja volt ez a verseny, de ha már neveztem, gondoltam nem edzésnek fogom fel. 1 éve sérülésből visszatérve 47. helyen végeztem 3óra 20 perces időmmel. Most felkészülésem vége felé jó erőben éreztem magam, így célul tűztem ki a 20 perces javítást. Aki ismeri a Mátra trail vonalvezetését, az tudja, hogy nem az egyszerű versenyek közé sorolható, aránylag nagy szintkülönbséggel. Ezért is bátor kijelentés a 20 perc.
Rajt előtt egy héttel már nagyon vártam és rendesen izgultam is. Nem nagyon szokott ilyen lenni. Nem nagyon tombol bennem a versenyszellem, nem tudok szemellenzővel neki menni a versenyeknek. Itt is inkább önmagammal kellett megküzdenem.
2 nappal előtte már pihentem, semmi durvulás. Rendesen eszem, időben fekszem. Persze ez hiába, 6 órai ébresztőmet egy barátom hívása előzi meg hajnal 4kor, hogy merre vagyok az éjszakában?! 😀
Reggelizek rendesen és édesapám kíséretében elindulunk Mátrafüredre. Időben érkezünk, mindent kényelmesen el tudok intézni. A frissítésen aggódtam, nem akartam túlgondolni, de azt sem akartam ,hogy kevés legyen. Így csak fél L vizet és egy müzlit vittem magammal.
Gyenge bemelegítést követően a rajtnál még hülyéskedtünk egy sort és beálltam az elejére. Rájöttem hogy nekem onnan kell indulnom, mert ha hátrébbről megyek, akkor azt a tempót veszem fel és nem fogok tudni kiszakadni a középmezőnyből. Az agarak úgyis elsuhannak 1 kmeren belül ,aki meg sokkal gyorsabb az is meg tud előzni nem sokkal később. De nagy meglepetésemre nem sokan előzgetnek. Kilövök az elején 4:22es kmerek, nem az én tempóm, de sík szal gondoltam vontatom magam az elején. Majd jön az első emelkedő ami 6kmeren keresztül tart J az eleje elhúz én pedig pár társamat vontatom felfelé. Nagy-nyaknál jön egy csapat szurkoló akik dobnak egy nagyot a teljesítményemen, majd egy fordító mind irányban mind pedig szintben. Innen lefelé sprint ahol egy elég jó kis verseny alakult ki többünk között, innen Mátraháza utánig nem sokkal kergettük is egymást. Az első frissítőpontnál még egy kortyot sem ittam, nem is kívántam, markoltam egy ubit és egy kocka csokit, nyomás tovább. Órámra nézve láttam, nem nagyon haladok a terv szerint mert lassabban érte ide mint terveztem. Bár a szint fele nagyjából már meg van, de mi van ha elfutom magam… No panic, haladjunk. Lightosabb rész következik itt lesz időm összeszedni magam a kékes előtt. A pisztrángosnál sikerült eltévednem egy kanyar erejéig ahol turisták szóltak –Nem arra.. Nekik köszi! A hegy északi oldalát már sokszor megmásztam ,de soha nem volt kellemes. Ráadásul most indítottam egy degradáló plusz kis körrel majd beakadt a lábam közé egy fa, majdnem elestem, szal nem indultam neki pozitívan. Erős hegymenetben sétálok fel és ahogy hátra nézek látom ketten zárkóznak hozzám… „Alj nemár, a felénél járok és most…” Kékesre érve Fater közli olyan 8an vannak előttem, ezt tudtam is de jól jött a megerősítés. Szurkolnak a szervezők is ,Mátraházáig sprint le. Az aszfalton topogok gyorsan és hallom lépteim egy Óriás léptei zavarják meg. Gyorsan utolért versenytársam aki kb 2szer akkora mint én, elég vicces volt a küzdelmem a betonon. 😀
Mátraházán becsekk, markolok egy ubit és egy csokit, egy technikás leejtő jön ,ahol suhanok el mindenki mellett, nem akad ellenfelem. Mindenkit magam mögött hagyok, előzgetem a rövidebb táv versenyzőit is. Majd megint eltévedek, 30 m után csipog az órám mert bekanyarodtam 2 versenyző mögé akik rossz irányba mentek, full ellenkezőbe… Nem vesztettem sok időt de a végén jól jött volna… Ahogy a patak átkelésekhez érek elkezd fájni a talpam és nem tudom hozni a tempót, visszább kell vennem. Szerintem a sebességemnek köszönhetem ,hogy megfájdult, mert nem szoktam ilyen tempóban futni kb soha, főleg nem ilyen távon. Az egyik emelkedőn utol is ér a hajtóm és el is hagy. Nem stresszelek rajta, látom hogy Istria100as pólóban tolja, legbelül elismerem hogy jobb, de nem adom fel. Elmúlik a talpfájásom, tolom is neki rendesen a leejtőn innen már nincs mit tartalékolnom. Mögöttem nem látok senkit aki veszélyt jelentene, előttem pedig pont annyival fut a 9. hogy nem fogom utolérni… Ami bennem marad megpróbálom kiadni, megyek is 4:20as kilométert a legvégén. Majd a célban elégedetten nézek az órámra és nyomom meg a Stopot 2:51:09-nél.
Az eredményemmel totálisan elégedett vagyok, Bőven hoztam amit akartam. Majdnem 30 percet javítottam ami óriási teljesítmény. 10. helyen végeztem. Önállóan értem el, odatettem magam a felkészüléseimben, eltökélt voltam és nem hátráltatott sérülés! Viszont én úgy érzem még fejben mindig nem vagyok kellően ott a versenyeken, nem pattan el bennem a cérna és nincs bennem a győzni akarás. Megelégszem azzal, ha legyőzőm önmagam. Nem vagyok egy Versenyló, de ennél még mindig több van bennem és ez innen fejben dől el. Valahogy meg kell tanulnom, hogy ne győzzenek le olyan könnyen, üldözzem azt aki megelőzött, fárasszam ki és vegyem vissza a vezetést. Ha ez meglett volna bennem az időeredmények alapján 2 helyezést még simán be tudtam volna húzni, mert a legvégén éreztem az még bennem maradt, de az már késő.
Minden versenyen tanulok valamit, ha más nem önmagam ismerem meg jobban és ez így van jól. A futás szeretete ami motivál, de nem bánom ha egy kicsit jobb leszek minden track után.
Köszönet a szervezőknek (Terepfutas.hu), a szurkolóknak Nagy-nyaknál (Plandurance), Faternak mindenhol és mindenkinek aki hozzájárult a versenyhez és az egyéni sikeremhez!
