Szokásos Téli Mátra
Minden év január utolsó hétvégéjén kerül megrendezésre a Téli Mátra túra. Idén ötödjére vettem rajta részt, ebből negyedjére futva. Nem minden nap rohangálok a Mátra oldalában és mivel ezen a túrán a szervezés megfelelő és az útvonal is parádés, próbálom minden évben ezzel a megmérettetéssel elindítani magam.
Most egy bringás cimbivel mentünk ketten, neki ez amolyan téli alapozás. Rábíztam a szállás foglalását, mert előző éves tapasztalataink azt mutatták, jobb mindenki előtt elindulni. Később nagyon bedugul az egész és ha futni akarod kb. lehetetlen.
Csabi foglalt is szállást Gyöngyös mellett egy Borászat és Pálinkafőzde kúriában. Ha nem fagy az odavezető úton tuti hogy elakadunk. Korom sötét egy tábla mutat le a főútról, majd a szőlősben kolbászoltunk a tejködben. Végül 2 perc sétakocsikázás után megtaláltuk az ojjektumot. Az út után rosszabbra számítottam. Nem extra, a célnak pont megfelel. Közlik velünk hogy csak francia ágyas szoba van amivel nem nagyon foglalkoztam, de a közös takaró azért nemhiszem hogy a mi párosunknak volt szánva. 😀
Az est színvonalát a szomszéd szobában rappelő idős úr emelte olyan fél11ig. 😀
Reggel korai kelés, Gyorsan tolom a kötelező reggelit, elmegyek könnyítek is magamon, közben Csabi fáslizza a bokáját, ugyanis neki szallagban hiányos. Felöltözöm, elmegyek még1szer mosdóba biztos ami biztos. Csabi még mindíg a lábát ragasztja össze! 😀
Időben indulunk, Parkolni az Iskola szájában sikerül, de megdöbbenve látjuk már így is hatalmas a sor. Az előző évekhez képest voltak változások valszeg ez is megkavarta a rendszert.
Később rajtolunk mint terveztük Csabi 2 haverjával. Nem terveztem őrült tempót de ők valamivel lassabbak voltak, el is hagytuk egymást olyan 4 kilométer után, engem pedig a haverja sprintelt le kb, akiről kiderült még nem futott ilyen terepen ilyen hosszút, de igazi atléta forma, szikár magas. Nem is terveztem felvenni az iramot.
Ahogy a képek is mutatják, csak fagy volt, de semmi hó. Többször említettem már hogy nem igazán szeretem ilyenkor az erdőt, nekem tök uncsi. Viszont volt egy rész ami kiemelkedően gyönyörű volt.
Nem időztem sokat az ellenőrző pontokon:
1. mert haladni akartam
2. nem akartam megfázni sem
Kényelmes tempóban haladok, pár sporttárssal oda-vissza ellőzzük egymást. Ha látok valami érdekeset azért megnézem, esetleg le is fotózom, dumálok pár szót, tényleg az élményre mentem rá, egy jót akartam futni.
A második pecsételő olyan 14 kilométernél midig egy kis melegség, nem szokott tumultus lenni, zsírosdeszka, meleg tea és energia ital. Itt ha akarsz, ha nem több időt töltesz el. 😀 Kell is az energia mert azért a Kékes és a Galya is hátra van. Mindenből csípek egy kicsit és látom hogy az agár srác nem sokkal előttem indult. Nahh tessék, mégsem megyek olyan sz@r tempót.
Hiába megyek egyre magasabbra, sehol nincs hó, 1-2 helyen van letaposott zúzmara ,ahol magasabb és nagyobb fák vannak ott rengeteg, de sivár az erdő.
Ha más nem azért lehet haladni, a talaj pont annyira puha amennyire kell, nem csúszik, nem ragad. Felfelé is tudok hozni egy normál tempót, a lefeléket pedig mégjobban. Pedig nincs is akit hajtsak, nincs is aki kerget. Nagyon jól érzem magam és a felhők fölött süt a nap is.
Apropó nap! Ahogy a Galyatető felé haladok fel az egyik kanyarból egy borzasztóan szép látvány tárul elém. A felhők a völgyben ülnek és a távolban megpillantom a Tátrát. :O
Nem terveztem felmenni a kilátóba, de így nem volt választásom. Körül kell néznem.
Nem ért csalódás! Természetfilmbe illő látvány fogadott. Mást nem tudnék kiemelni a természetből ezen a futáson, de ez a látvány egy az egyben megérte azt a majd 5 óra futást.
Innen lemegyünk a völgybe, ahol a köd magába zár mindent, hűvös van, nyirkos a levegő, ha nem futok elkezdek fázni. Nézem az időm, elég jól haladok. Elkezdek számolgatni. Ha a kékes lábánál a Pisztrángos-tóhoz időben érek onnan kb 15-20 perc felmászni a meredeken. Ha a Csúcsra felérek közel 4 óra alatt akkor 5 alá be tudom húzni magam, ami nem kicsit javítana az eddigi eredményeimen.
Nem kapkodok, de figyelem az időm és az erőm. Jól állok mindennel.
Időben vagyok. Jól mennek a felfelék, nem futom, de nagyon gyorsan tudok menni és annyira nem is fáradok. haladok, haladok. Egy kis fiatal csoport tűnik fel, lelkesen haladnak felfelé. Kb. két héttel a túra után látom is hogy a Dikh Villám kezdeményezés fickói voltak.
Van egy rész ezen az úton amikor a rohadt meredeken felérsz, gyönyörű tisztás, mindig süt a nap, mindig fúj a szél. Felszabadulsz, végre a csúcson vagy.
A francokat, igazi beetetés, innen még van egy jó technikás szívás. De előnyömre vált a pályaismeret és a rutin. Nem ért meglepetésként. Neki is lódultam lelkesen míg sok sporttárs szörnyülködött.
Ekkor utól is értem az agár srácot, aki szenvedett felfelé, láttam rajta hogy elfogyott. Itt jött ki az hogy nem volt még ilyen versenyen.
-Azt hittem sose érsz utól!
-Azt hittem én sem.
Kicsit belassítottam hátha tudom húzni magammal, de nem nagyon bírt visszazökkenni. Innen már nem sok volt fel, nekem pedig volt energiám. Sőt már csak lefelé kellet futni. Annyira időben voltam. Erőlködés nélkül befértem volna a kívánt időmbe. De persze lehet élvezni lefelé, Flowba kerülni. Nekem ez nem sikerült, valszeg mert nem tettem oda magam, nem annyira adta a természet sem. De nagyon jót futottam.
4:45-tel értem célba. Átvettem a kitűzőm és a hűtőmágnesem, betoltam a megérdemelt virslit és a kihagyhatatlan menzás teát <3 .
Vártam kb másfél órát a társamra, ami nagyon meglepő és indulás vissza!
Élveztem ismét ezt a karikát, mindig kapok tőle egy löketet, mindig feltölt és mindig mutat valami újat.
Téli Mátra jövőre remélem találkozunk!
